E-bookot letölteni vagy vásárolni manapság már nem probléma, minden témában, szinte minden szerzőtől találunk valamit az interneten. A gondot egyelőre inkább az jelenti, miként olvashat el az ember egy elektronikus könyvet kényelmesen. Mert hát valljuk be, monitoron elolvasni egy több száz oldalas könyvet nem nagy élmény, akár asztali gépről, akár notebookról beszélünk. PDA-n vagy iPhone-on ugyan magunkkal cipelhetünk akár a zsebünkben is egy könyvtárnyi olvasnivalót, de az apró, világító kijelzők hosszú távon fárasztják a szemet. A megoldást tehát egy olyan kijelzővel ellátott olvasó jelentheti, amely nagyjából könyvméretű, kíméli a szemet, és elfér rajta minden aktuálisan olvasásra szánt könyvünk, magazinunk. A megoldás: Koobe e-book reader. 

Mi van a csomagban?

Tulajdonképpen a külsejével sincs komoly probléma, a hozzá adott bőrtokban egészen jól néz ki. Lassúnak ugyan kicsit lassú a beépített Linux rendszer, de ezt csak a könyvek betöltésekor és a menü használatakor érezzük, olvasás közben (például lapozáskor) nincs gond. És ami a lényeg, a Koobe használatakor nem fog kisülni a szemünk a kijelző háttérvilágításától és nem merül le a cucc a huszadik oldalnál! A Koobe kijelzője az úgynevezett ePaper (azaz elektronikus papír) technológián alapul. Ez egy vékonyrétegű, szintetikus vezetőanyag, amely milliónyi kapszulát tartalmaz, bennük fekete és fehér pigment cseppecskékkel. Feszültség hatására ezek fehérre vagy feketére változnak és mindaddig úgy is maradnak, amíg újra nem kapnak egy kis delejt, így azután a fogyasztás minimálisra csökkenthető, mivel a kijelzőn a rendszer kikapcsolása után is ott virít az előzőleg kirajzolt ábra. A Koobe 6”-os kijelzője kontrasztos, jól olvasható képet ad, 4 szürkeárnyalattal és 800x600 pixeles febontással. ebook

Szinte egy teljes könyvtár elfér rajta

Ezzel gyakorlatilag egy „ponyvaregény” szintű - nem hófehér a háttér, hanem kicsit szürkés - elektronikus papírt kapunk, amelyen valóban az eredeti könyvekhez fogható élmény olvasni. Teljesen magyarított a menüje a Koobe olvasónak. Mivel háttérvilágítás nincs, az igazi könyvekhez hasonlóan, a fényről nekünk kell gondoskodnunk (kérhetünk a könyvhöz LED-es olvasólámpát, de annál valószínűleg egy gyertya is jobb lenne, szóval maradjunk a rendes olvasólámpánál). Az LCD-kkel ellentétben ezt a Balaton parton ücsörögve, tűző napfényben is olvashatjuk. Tényleg papírként viselkedik. Aki nem hiszi, nézze meg az alábbi kis videót.

Szinte mindent tud

A Koobe jól olvasható kijelzője és hosszú üzemideje (hogy pontosan mennyi, azt nem tudtuk kipróbálni, mert a „kis mocsok” még félig sem akart lemerülni) már önmagában imponáló, de ehhez még hozzávehetjük, hogy szinte minden népszerű e-book formátumot olvas. Átmásolhatunk rá DOC, PDF, RTF, TXT, HTML, WOL, LIT, CHM, EPUB, PRC, MOB stb. formátumú könyveket, JPEG, TIF, GIF és BMP képeket, sőt, PPT fájlokat is, mindegyikkel megbírkózik. Akár a Techline cikkeit is magunkkal vihetjük rajta HTML formátumba lementve (érdemes mellékelni a képeket is ilyenkor), vagy olvasgathatjuk vele a hvg.hu híreit a reggeli kávénál a teraszon ülve, ha átmásoljuk azokat az asztali gépről (legközelebb kérek is majd egy teraszt hozzá tesztre). Majdnem olyan, mintha valódi újságot olvasnánk. A betűméret és a betűtípus változtatható, így akár óriás karakterekkel is olvashatunk. Az ékezetekkel elvileg nincs gond (UTF-8 és magyar karakterek is mennek), de ez azért az e-booktól is függ (az elválasztás azért néha viccesen sikerül neki). Mindenesetre, ha valami nem nyert, viszonylag egyszerűen konvertálhatjuk a megfelelő kódolásra a neten fellelhető seregnyi programmal. ebook

Egyszerű használat és hosszú üzemidő

A rendszer 512 MB-os belső memóriáját (ennek egy részét feleszi a Linux) SD memóriakártyákkal bővíthetjük (maximum 2 GB-ig). Mondjuk az e-bookok általában nem foglalnak sok helyet, de a Koobe MP3 fájlokat is lejátszik, amelyeket akár olvasás közben, háttérzeneként is hallgathatunk (fülest kapunk a dobozban). Értelemszerűen zenehallgatással azért jobban meríthető az akksi, mint egyszerű olvasással. Kifejezetten zenelejátszónak nem ajánljuk senkinek a készüléket, ahhoz ez a funkció azért kicsit nyögvenyelős és lassú, de ha kell, ezt is tudja. A használat egyszerű, a képernyőn minden funkció (könyv, menüpont, link stb.) kap egy számot, amelyet a készülék elejének alsó felén üthetünk be a 10 funkciógombbal. Ezen felül van még egy OK és egy Vissza gombunk, illetve a kijelző bal szélén két lapozó (lapozni ezen felül a 9 és 0 gombokkal is tudunk). A kezelés csak elsőre szokatlan, de gyorsan bele lehet jönni, ráadásul van időnk mindent átnézni, mert a rendszer nem különösebben kapkodós a menükezelést illetően (persze nem is egy videójátékról beszélünk, a ráérős olvasgatáshoz tökéletes). Könyveinket kétféleképpen juttathatjuk át az olvasóba. Kapunk egy SD kártyát és hozzá egy USB-s SD kártyaolvasót, így ennek a segítségével feltölthetjük mindenünket a kártyára. A másik megoldás, hogy a Koobe-hoz mellékelt USB kábellel összekötjük az olvasót a PC-vel (vagy Mac-kel) és a cserélhető eszközként megjelenő meghajtókra (belső memória és memóriakártya) másoljuk át anyagainkat, az adott rendszerben megszokott módon. Az átláthatóság kedvéért létrehozhatunk mappákat, almappákat és azokban rendezhetjük el a könyveket, e-magazinokat, weboldalakat és zenéket. ebook

A mérete is tökéletes

Mindent egybevetve, a Koobe kifejezetten szimpatikus e-book olvasó, egyedül a 80 ezer forint körüli árától kezd émelyegni az ember gyomra, bár annak, aki sokat olvas és szeretne minél több anyagot (legyen az regény, tankönyv vagy akár magazin) magával hurcolni, megérheti ez a borsos ár. Olcsóbban hasonlót amúgy sem kapunk, különösen, ha a funkciók tömkelegét is figyelembe vesszük, amivel a Koobe-ot felruházták. Mivel egy töltéssel akár több könyvet is kiolvashatunk, még a töltőre sincs nagyon szükség, ha egy rövidebb nyaraláshoz magunkkal visszük. A készüléket kikapcsolni sem kell, ott folytathatjuk az olvasást, ahol utoljára abbahagytuk, anélkül, hogy akár egy gombot is megnyomnánk (kezel könyvjelzőket is, így ha könyvet váltunk, később is kényelmesen folytathatjuk az olvasást a másikban ott, ahol az abbamaradt). Ez tehát az e-book olvasás valódi, használható módja, amelyre nem megy rá a szemünk, és aminek a fák is örülhetnek.

forrás: HVG

Független Koobe teszt

Bevezetés

A villanykönyv olvasókról általában
Be kell látni, hogy a villanykönyv, mint olyan, nemcsak technológiai, hanem paradigmaváltást is jelent, hasonlót, ha nem radikálisabbat, mint annak idején a nyomtatás megjelenése volt. A kézzel másolt kódexek után a nyomtatott könyvek legalább akkora sokkot jelenthettek koruk „kiadójainak, jogtulajdonosainak” (mondjuk az egyháznak) mint manapság az internet, vagy a filecserélők. Emlékezzünk vissza, hogy az „első” hordozható mp3 lejátszót az USÁ-ban a RIAA egy méretes perrel igyekezett – hiába – megfékezni. Az első szót meg azért tettem idézőjelbe, mert talán nem meglepő módon, az igazi elsőség a szerzői jogokkal kicsit liberálisabban bánó ázsiai szerkezetet a Saehan MPMan-ját illeti.

A villanykönyvek hasonló utat kénytelenek végigjárni. Az alaptechnológia, az eInk lassan negyven éve létezik, de a nyugati gondolkodás ahelyett, hogy kiaknázná a benne Eink vs papírEink vs papír rejlő előnyöket (és elvégezné az ehhez még szükséges kutatásokat és fejlesztéseket) a klasszikus kiadói rendszer – amúgy szerintem hiábavaló – konzerválásával tölti az idejét. Ezzel szemben a keletiek nem ilyen skrupulózusak, (meg más problémákkal is meg kellett küzdeniük, kezdve a csodálatos karaktereik kódolásával), és éveket, ha nem évtizedeket vertek rá a témában, a fejlett nyugatra. A Koobe gyártója a Jinke (Hanlin) 2000-ben már eInk alapú olvasót gyárt, amikor az LCD-s Rocket Ebook éppen kihalni készült. 2008 végére több néven található meg talán ugyanaz a Hanlin v3 szerkezet, mint az összes többi olvasó együttvéve.

És ez nem véletlen. Minden olvasó-gyártónak meg kell hoznia egy döntést, hogy a védett dokumentumokat milyen formában, milyen autentikációval engedi a készülékre, amivel odaköti magát az egyébként erélytelen és dekoncentrált kiadói világhoz, míg a szabad felhasználású szövegek lehetőségei lényegesen kisebb súlyt kapnak, pedig ezek csábítanák rá a platformra az egyszeri felhasználót. A legtöbb esetben nagyszerű a hardver (már ha az árától el tudunk tekinteni), de komoly civil kurázsira van szükség, csak azért, hogy a saját, tökéletesen legális és ingyenes tartalmakat fölrakja az ember a saját olvasójára. Lám, van aki a Sony PRS-éhez is komplett új környezetet fejleszt Calibre néven.

Szerencsére azért nem teljesen reménytelen a helyzet, a Mobipocket már elkezdte a saját paradigmaváltását, amikor a korábban fizetős tartalomkészítő alkalmazását ingyenessé tette, és ha szerencsénk van, a formátumháborúban legyőzi a riválisait. Kezdetnek megjelent minden létező platformon, amik átmeneti megoldásként szolgálnak a dedikált szerkezetek áttöréséig, majd jól megjelent dedikált formátumként.

Ebbe a világba tenyerelt bele a Hanlin. Először is olyan névvel és külcsínnel jelenik meg, amilyennek a forgalmazója gondolja, (a BeBook, az lBook, az EZ reader, a WalkBook, és persze a Koobe is ugyanazt a Hanlin V3-as szerkezetet takarja). A forgalmazók persze nem egységesek, pl a WalkBook oldaláról elég sokan gondolták, hogy adathalászok csalihelye, míg a Koobe forgalmazója meglépte a Magyarországon szerintem kötelező bizalomépítő gyakorlatot, van bolt, ahova személyesen be lehet menni, a terméket vásárlás előtt összetapogatni, és az árut átvenni. (És kb 2 percig tartott megtudni, hogy milyen cég a magyar forgalmazó. Engem megnyugtatott, hogy nem a Dzsunka Bt.)

És a gyártó abból a hátrányból, hogy nincs mögötte semmilyen kiadói csoport, vagy terjesztőszervezet, mint pl az iTunes, az Amazon, vagy a Sony Connect, faragott egy masszív előnyt, az összes szóba jöhető formátumot ráengedte a szerkezetre, a szükséges DRM képességet meg a lehető legnyitottab platformmal, a Mobipockettel oldotta meg. És persze nem csodálkoznék, ha egyszer csak fölbukkanna a szerkezetben az lrf, mint egy szintén meghatározó DRM képes könyvformátum megjelenítési képessége is. (A Hanlin sem kezelte a mobipocketet az elején)

Általános tapasztalatok

Első benyomások
A Wizplex kijelző semmiben sem hasonlítható az eddig ismelt „hagyományos” CRT, DSTN, TFT és hasonló csodákhoz. A leginkább talán egy újrapapírra nyomott matricához lehetne hasonlítani a matt, tökéletesen villózásmentes, de enyhén szürkés felületet.

A „windows” korszakban eltöltött több mint egy évtized után az érintőképernyő hiánya az első percekben kellemetlen, mit egy szűk cipő, de a tervezőknek sikerült praktikusan 14 gomb segítségével megalkotni egy olyan vezérlést, ami a parancssorosnál is lényegesen egyszerűbb. Egy-két óra alatt meg lehet szokni, és utána teljesen kényelmesen használható. Nem kell tőle megijedni elsőre, fel kell készülni egy tanulási görbére.

PC-vel egy sima USB-miniUSB kábellel lehet összekötni. Kapcsolódás után két új drive jelenik meg, az egyik a belső memóriát, a másik az SD kártyát jelenti. Alapesetben ez kb 440 MB és 1 GB. A két tárterület között a szerkezet csak váltani tud, direkt átjárás nincs, csak a PC-n keresztül. Így közös listák sincsenek. Cserébe az „utoljára olvasott anyagok listája” is kettős, attól függően, hogy melyik memóriát használjuk.

Korlátozás nincs, bármilyen állományt lehet oda-vissza másolni, törölni, csak a sebesség tekinthető mérsékeltnek. Nagytömegű adatfeltöltéshez inkább a külső SD olvasó ajánlott, az RSS feedek frissítését ki lehet várni az 1.1-es USB-n.

A szerkezet masszív fémházban van, az oldalsó gombok ugyan nikkelezett műanyagból készültek, de az összes gomb szolíd, nem kotyógós, lötyögős. Egy-két bugot ugyan látni véltem, de a rendszer valami meglepően robosztus, nagyon jól tolerálta, hogy ki-be pakolásztam SD kártyákat minden előzetes trükközés nélkül. Ha pl. egy megnyitott állomány alól rántottam ki a kártyát, különösebb szívfájdalom nélkül dobott át a belső memória gyökérkönyvtárába.

Majdnem fél giga belső memória van, ennek a feltöltése fájdalmasan lassú lesz, ha már éppen rendelkezünk félgigányi publikációval, és nem egyesével küldjük föl az anyagokat.

Tovább a termékhez >>